Csan blogját olvasgatva összefutott a nyál a számban, s elővettem a naptárat. 17 nap múlva indulunk. Igazából még mindig nem fogtam fel, hogy kimegyek újra, s megint úgy, hogy az egészről semmit sem tudok. Tanulok mint az őrült, hogy legalább azt megértsem amit kérdezni akarok. A válaszra felesleges gyúrni, azt a vak szerencsére bízom és a nemzetközi mutogatással megoldjuk kommunikációra. Azért izgulok nagyon. Addig meg reménykedem minél előbb jelentkeznek, hogy mehetek melózni. Nem akarok kint "kényelmes tésztán" élni, mint itthon.
Jah és be kéne szerezzek egy Peking térképet meg egy iránytűt. Csannal ellentétben én az egyenes úton is eltévedek, s tutira lehet olyan is, hogy egyedül elszabadulunk s nem csoportban közlekedünk. Végülis nem 2 éves pólyások vagyunk...
