Mai napra kultúrmanókká váltunk, s mindenfelé vittek minket. Reggel mikor felébredtem már éreztem, hogy Ó a fenébe is, ez egy átkozottul nehéz nap lesz. Fájdalomcsillapító tapaszt felraktam a vállamra, s bevettem egy Panadol extrát, mert migrénes fejfájással nem vicces a városnézés. Szerencsére egy órát tudtam aludni a buszon. Sajnos másik csapatot, s másik vezetőt kaptunk. Összeraktat minket a begyöpösödött pedagógusokkal, akik nyígtak, a Tiltott városban inkább leszakadtunk a csapattól, mert az oldalsó részekbe be se néztek, csak az egyenes úton mentek végig. 15 perceket álltak egyhelyben, s kérdezgettek mindenfélét. Mi bevetettük magunkat a sűrűjébe. Végre megnézhettem rendesen a Tiltott várost. Ha egyszer híres és gazdag leszek, akkor ki fogom bérelni pár napra úgy, hogy bárhova bemehetek, s senki más ne legyen ott, vagy ha van is, akkor régi korabeli jelmezben. Sétálgatnék egész nap a gyönyörű kertekben, nézelődnék a kilátókban. Ahogy a kertben sétáltam, felötött bennem, hogy Hszi-men Csing udvartartása is valahogy így nézhetett ki. (Szép asszonyok egy gazdag házban). Most nem volt annyi ember, mint 2008-ban, de így is sokan voltak. Mindenki ki volt akadva milyen sokan vannak, én meg ujjongtam magamban, hogy de jóóó nincs olyan sok ember, mint legutóbb. XD Egy előnye volt annak, hogy 2008-ban voltam. A császári fogadótermek ki voltak nyitva, s meg lehetett őket nézni. Most, azok az ajtók be voltak zárva a kíváncsisokodó szemek elől. Sajnos azok a képet sincsenek már meg, mert elúsztak a külsőmeghajtóm összes adatával együtt. Most az egy perc néma gyász után, folytatom:)

Tiltott város gyönyörű, a  sárkány vízköpők még mindig a szívem csücskei. Piszok jófejek, ahogy vicsorogva vigyorognak. Sajnos már nem üzemelik be őket, pedig gyönyörű lehetett, ahogy folyik a víz belőlük.  Most kizökkentett a kolesz a merengő hangulatomból, mert az aula közepén gitárszólót hallgattunk. Vicces a kolis élet, főleg ha az aulában netezel. :)

A tiltott város után ebédeltünk, majd mentünk megnézni az Ég templomának a kertjét. A templomba nem tudtunk bemenni. Vicces, hogy ott álltunk a templom előtt és a csoport közli, hogy menjünk tovább, nem akarnak bemenni, mi meg magyarok nézünk, hogy mi be akarunk menni. Segáz, majd elmegyünk külön és megnézzük.

Ezután mentünk a Konfuciusz múzeumba, ami kiderült, hogy egy buddhista templommá alakult valahogy. Igazából nem tudom, hogy mit láttunk, de szép volt nagyon. Akartam venni ilyen talizmánt, hogy kirakjam, de 100 yuant (kb 3000 ft) nem adtam ki érte. Viszont sikeresen szereztem füstölőt. Igaz majdnem letörtem annak a kezét, aki eladta, mert bele akart nyúlni a pénztárcámba.

Itt már túl voltam a 3. panadolomon, s kezdett elmúlni a fejfájásom, de időnként úgy éreztem, hogy feladom és kidőlök egy árokba, de hősiesen kitartottam. Mire hazaértem már egész jól voltam, és egy hajmosás csodákat művelt. Végre volt melegvíz, ami nagy kincs, mert ha rosszkor mész fürdeni, akkor szó szerint egy csepp melegvíz, annyi sincs. Kolis élert szépségei közé tartozik ez is. :P

Szóval a csodák csodájára képes egy jó zuhany, s utána úgy döntöttem, hogy a filléres Buddhámat, elhelyem a barlangjában, s füstölővel felfegyverkezve megindultam. Öngyújtónak a kínai zenélő öngyújtómat vittem. Felettébb vicces volt. Központibb helyen volt a kő, mint arra emlékeztem, volt aki nézett is, hogy mit csinálok.

Ezután meghitt hangulatban elindultam körbenézni és bementem a boltba. Mibndent beraktam a kosaramba, mikor rájöttem, hogy én balga, a másik táskámban van a pénztárcám, szóval pakolhattam vissza, s jöhettem be a koliba üres kézzel vigyorogva. Most épp bulizunk az aulában, itatnak koreai piával, ami nem tudom mennyire jó 3 panadolra, de majd kiderült. Lényeg a lényeg, jól vagyok, s buli az élet. Épp egy amerikai srác produkálja magát. Vicces nagyon.

Gyerekek le vagytok megint tolva, nem ír nekem senki levelet!!