A napok azok szépen lassan telnek itt is, akárcsak otthon. Minden nap oktatás van, ezen a héten mindig lesznek óráink délután is. Holnap megint írunk dolgozatot, s megkértek minket, hogy írjunk fogalmazást arról, hogy milyen volt a suliban tanulni. Ma csináltak velünk kis filmet, hogy mondjunk pár szót. Az eleje jól ment, aztán belezavarodtam. Remélem sosem látom viszont azt a filmet, vagy bármit.. Illetve leginkább remélem, hogy bele se tesznek... A cuccomat hogyan hozom haza, azt még nem tudom, de tele vagyok könyvekkel, szóval imádkozom, hogy ne kelljen ráfizetem. Még akarok venni könyveket, mert otthon ilyet nem lehet beszerezni, vagy ha be is lehet szerezni, akkor horror ára van. A levélcímeket még nem kaptam meg mindenkitől, szóval igyekezzetek.
Mai nap csúcspontja eddig az, hogy megdícsértek, hogy szépen bogárkázom (szépen írom a kínai jeleket).
Ezeken kívül hétköznapi az életünk, ha azt leszámítjuk, hogy kis híján kizártak minket a szobánkból, de ezt is megoldottuk. Harcolni kell a mosás utáni szabad szárítókért, s rohangálni a ruhákkal az emeletek között. Vizet mindig venni kell, s én balga vettem tejet. Rá is csodálkoztam, hogy hüü, csak 9 yuan, annyi mint itthon, hol a beígért horror ár? A blokkon megtaláltam a horror árat. 24 yuan, azaz 720 forint volt. Kincsként megbecsülöm, s többet itt tejet nem veszek. Aranyba mérik....
Most megyek vissza a délutáni óráimra, meglesem a leveleimet, aztán délután még egy adag könyv beszerzés lesz és tanulás holnapra... Szombaton megyünk a Tiltott városba, meg még valahova, s vasárnap szabad napom lesz, ha minden igaz, amit úgyis telezsúfolunk programokkal, már ha egészséges lesz a csapat, mert most több mint a fele dögrováson van. Szerencsére nekem kutya bajom. Erről jut eszembe, tegnap ettek a többiek kutya húst egy koreai étterembe. Állítólag olyan, mint a marha.
