Tegnap megjártuk a Nagy Falat, vitt minket a suli, külön busszal. Minekután előző este az edzőcipőm elázott, ezért a kis szandálomban mentem, aminek egy ici pici sarka van. Azt elfelejtettem, hogy a Nagy Fal nem vízszintes, hanem kissé lejtős, meg tele van lépcsővel, s azok a lépcsők meglehetősen különböző magasságúak. Ez tökéletes arra, hogy egy nagikus lény gyönyörűen orra bukjon. Felfelé még nem volt gond, de lefelé.. Gyerekek, sajnálom, hogy nem volt nálunk kamera, mert Nagi alkotott. Szoknyában kis cipőben totyogtam lefelé, illetve nem sok híján gurultam, mert a meredek lejtő nem kifejezés arra, ami ott volt. Felettébb élvezetes volt, a kínaiak drukkoltak, hogy ne essek pofára, vagy inkább azért, hogy guruljak, azt nem tudom, de vicces volt nagyon. Sajnos a gépem még mindig rossz állapotban van, nem jutottunk el a szervizbe. A Nagy Fal után mentünk ebédelni, majd meglátogattunk egy mauzóleumot. Az nem hagyott mély nyomokat bennem, de az utána megnézett cirkuszi mutatvány, az annál inkább. Hihetetlen akrobatikus cirkuszi műsorra vitt minket az iskola. Lenyűgözött mindenkit, s tátott szájjal távoztunk a nézőtérről.
Este megkerestük a helyi discot, mely leginkább a Morrisons 2-re emlékeztetett, de hatalmas buli volt. Egyik csoporttársam összejött egy koreai sráccal. Hajnali 3 után estünk haza, s reggel arra keltünk, hogy a takarítók bejöttek takarítani. Nagyon megszívleltük ezen tevékenységüket, s hőbörögve felkeltünk. Ez volt a szerencsénk, mert így megtudtam, hogy megyünk piacolni, s hűűűűű. Elmentünk egy piacra, mely nem teljesen autentikus, de nagyon jó volt. Annyit alkudtunk, hogy az hihetetlen. Nagyon jó buli volt. Szereztem aranyhal táskát, kínai szatén táskát, mah jong készletet, csomó képeslapot. Ezúton felszólítok mindenkit, hogy kérek címeket, mert meg vannak már írva, de nem tudom elküldeni.
Vettem még legyezőt magamnak, meg egy kínai ruhát. Akartam még pár dolgot, de túlságosan horror árat mondtak, szóval elmentünk. Hihetetlen néhol hogy futnak az ember után. Megnéztünk egy teáskulacsot, s 160 yuanért akarták adni. Kiakadtunk, hogy persze, a fél kerunkat is akarja? Rávágtam, hogy 30-at adunk érte. Lement 120-ig, erre faképnél hagytuk. Futott utánunk, hogy jó legyen 80. Mondjuk nem, megint faképnél hagytuk, majd visszakiabált minket, s pár hasonló jelenet után odaadta nekünk 30 yuanért. Büszkék voltunk magunkra. Nagyon élveztem, hogy interakcióba kerülhettem, s értették mit mondok, s a kommunikáció működik. Ezután ebédeltünk, majd hazamásztunk. Eléggé elfáradtam, így a délutáni parkba megyünk kimaradt, de helyette sikerült mosnom, s most megyek tanulni, mert holnap dolgozatot írunk, s van egy kettő gyakorolnivalóm.
