A héten nem nagyon írtam nektek semmit. Lényegi történés nem nagyon volt. Minden nap voltam suliban, kivéve tegnap délelőtt, mert kidőltem, s csak a délutáno órákra mentem be. Nagy történések az a bemegyünk a tian an men tér környékére, vagy átgyalogolok a büdösön túlra, esetleg a boltba bevásárolni. Ezen kívül tanulok, vagy dumálok a többiekkel. A büdösön túl mikor egyedül voltam próbáltak ismerkedni velem, de azért próbálok távolságtartó maradni. Idegen ország, annyira nem beszélem a nyelvet, meg amúgy sem akartam tőle semmi, s angolul nem beszélek. Azért aranyos volt ahogy érdeklődött az után, hogy hol és mit tanulok, s tudta, hogy Magyarország Európában van. Ez kínaiaknál kész csoda...
Tegnap előtt megjártuk a műszaki piacot. Néztem telefont, de nem találtam olyat, amire azt mondtam volna, hogy na ezt akarom. Ma végre sikerült beadni egy szervízbe a fényképezőmet, majd meglátjuk mi lesz. 15 yuanért megnézi mi baja van, aztán megmondja mennyi a javítása. Azt mondta, hogy kb 100 yuan körül lesz.
A sulit imádom még mindig, sajnos az egyik tanárunk elmegy máshova dolgozni, így hétfőtől nem ő lesz, pedig imádtuk az óráit. Ma nagyon jó játékot játszottunk. Kirakott két széket előre, egyiket szembe a táblával, másikat háttal neki. Kiültetett két diákot, s felírt egy szót a táblára. Aki szemben ült a táblával, annak el kellett magyaráznia a másiknak, hogy mi van a táblára írva. Persze a jót szigurúan tilos volt kimondani. Nagyon élveztük, észre se vettük, hogy eltelt az óra. A délutáni kiscsoportos tanárunk is nagyon kedves. Azok az órák is rendkívül élvezetesek. Túlterhelve nem vagyunk, de azért kell tanulni és vannak új szavak, meg mondatszerkezetek. Hamarosan neki kell álljak megfogalmazni, hogy mi a véleményem a Nyelvi Egyetemről. Ha az készen van, akkor kapunk papírt arról, hogy elvégeztünk Pekingben egy nyelvi kurzust. Azért lássuk be az jól mutat egy önéletrajzban.
A mai nap csúcspontja a könyvesbolt. Aki eszembe jutott erről a hatalmas könyvesboltról az Réka (Feleri). 5 emelet tele könyvekkel, a dvd részlegre be se mertem menni, a zeneiről nem is beszélve. Így is nyelvi könyvekre meg gyerek könyvekre, meg szókártyákra ott hagytam egy "kisebb" összeget, viszont mostmár nekem is van eredeti szókártyám, aminek nagyon örülök, mert otthon a papír többe kerül, mint itt egy 60 darabos szókártya. Nagyon helyes gyerekkönyveket vettem. A legbüszkébb az egynyelvű gyerekszótáramra vagyok. Megláttam és szerelmes lettem. Felementem a ruhás könyvekhez, meg a kajásokhoz, de már annyira szomjas voltam, hogy nem volt türelmem végignézni.
A könyvesbolt hatalmas. A Nyugati téri Libri kis piszok ehhez képest. Rengeteg képzőművészeti, kalligráfával foglalkozó könyv meg gyűjtemény. Csak a kalligráfia részlegen el lehet tölteni másfél napot, a művészetin röpke 3-4 napot, csak a képek nézegetésével. A nyelvkönyvek két hatalmas sorban voltak felsorakoztatva mindenféle nyelven. A bőség zavarában voltam. Szerencsére voltak ajánlások nyelvkönyvből mit kell megvenni. A kaja részleg hatalmas. Ádámot ott lehetne felejteni pár hónapra, s a végére perfektül olvasna kínaiul, s profi kínai szakács lenne.
A lekoptatandó "kísérőmről" szót sem ejtettem. Van egy gyanúm, hogy a metrótól egészen a könyvesboltig követett, mert leszólított a könyvesboltam, hogy együtt utaztunk a metrón és mit akarok venni.. Valahogy nem volt szimpatikus, a kínai nyelvet rondán beszélte, az angolt meg érthetetlenül. Mindemellett ápolatlan volt, s inkább ijesztő mint kedvesen segítőkész, így inkább gyorsítottam a tempón. Amúgy sem hiányzik egy hatalmas könyvesboltban, hogy holmi vad idegen lihegjen a nyakadban, miközben a 3 éveseknek való mesekönyveket nézed, s rájössz, hogy még ezt sem érted meg. XD Jó volt ez a program így teljesen egyedül. Büszke vagyok arra, amiket beszereztem, bár nem életbevágóan fontos dolgok, de nekem jók lesznek. :)
Most megyek lezuhanyozom, s holnap megyünk a tiltott városba, s a fene se tudja még hova. Bekészítek egy nagy adag vizet, meg 3 pulcsit, mert képesek 17 fokra állítani a légkondit úgy, hogy kint 36 fok van. Elmeháborodottak az egyszer biztos, de hát én is az vagyok, így megtalálom itt a helyem, s jól érzem magam ebben a hatalmas felfordulásban. Elszalomozok az autók között, élvezem azt, hogy különc vagyok, s nem értem mi történik körülöttem. Bár ez túlzás, mert ma a metrón leültem egy kislány mellé, s nagyon kis aranyosan elkommunikáltunk.
Várom mindenkitől a leveleket, mert semmi hírt nem kapok felőletek. Tessék életjelet adni!!!
