Nagi akváriuma

Letudtunk mindent. Hátunkmögött van a komolynak nem nevethető kínai vizsga, megkaptuk a papírokat az igazgatótól, s elmentünk közösen ebédelni.

Összességében egy hihetetlenül jó élmény volt. Az iskola igyekezett mindenben a lehető legjobbat nyújtani nekünk. Minden szombaton kirándulás, 45  ezer forintnyi ösztöndíj, az első napon átadva, minden fennakadás nélkül. Folyamatos oktatás, külön csoportot indítottak nekünk. Nagyon kedves tanárokat kaptunk, nagy szerencsénk van, hogy ez így összejött. Szóba került, hogy jövőre ugyan így várnak minket vissza. Remélem összejön, s akkor van lehetőségem az éves ösztöndíj előtt 1 hónapot itt tölteni. Idén két iskolatársunkat "felejtjük" itt. Remélem jövőre engem felejtenek itten.

Összegezve az iskola elvitt minket a Nagyfalhoz, egy mauzóleumba,  s vittek minket cirkuszba. Második hétvégén voltunk a Tiltott Városban az Ég templomának a parkjában (miért nem vittek be minket a templomba, az rejtély) és egy buddhista kolostorban. Utolsó szombaton elvittek minket a Nemzeti Múzeumba és kunfu bemutatóra mehettünk volna, de azt mi társaságilag kihagytunk. Helyette a belvárosban kóboroltunk. Mindenhova külön busszal vittek minket. Voltak fennakadások, de igazából összetehetjük a két kezünket, hogy ezt megoldották nekünk így.

Utolsó napokban nem nagyon volt erőm meg időm írni. A nemzeti múzeum gyönyörű volt. Nagyon sok érdekességet láttam. Most nem állok neki itt ecsetelni az érdekes perspektívákat, meg a festéseti módszereik érdekességét, de tudnék mit mesélni róla. Utána elvesztem a belvárosba a többiektől, így egyedül kóboroltam. Térkép semmi nem volt nálam, azt se tudtam merre vagyo. Kisebb kóborlás után rájöttem, hogy merre is vagyok. Eközben végigjártam sok boltot, megnéztem hol mi van. Találtam egy hangszerüzletet, ahol természetesen meg kellett állni. Egyedül vagyok, ráérek, elütöm valamivel az időt. Az eladő egy hihetetlenül vehemens igazi életművész volt. Kérdezte honnan származom, s mikor mondtam, hogy Magyarországról, akkor azonnal rávágta, hogy áá Budapest. Csak úgy pislogtam, hogy ez tényleg tudja, hogy létezik Magyarország. Akkor ott zenéltem egy kicsit, a fél bolt megállt, hogy mi a fene történik. Ez egy könyvesbolt volt, aminek az egyik sarka volt csak hangszerbolt. Nagyon jó volt. A hangszer amin játszottam nagyon jó minőségű volt, szép volt a hangja. Meg se mertem kérdezni az árát, de azóta is könnyeket ejtek miatta. Akkor kitaláltam, hogy másnap a délutáni programom az lesz, hogy végigjárom a zenészek utcáját.

Szerencsémre a kisebbiket találtam meg, de volt olyan bolt, ahol több órára bent felejtődtem. Egy hihetetlenül ügyes srác játszott nekem kínai népdalokat, meg európai komolyzenét is kínai fuvolán. Leesett az állam, olyan jól játszott. Végezetül nem úsztam meg, hogy ne vegyek fuvolát. Rendes fuvolákat is nézegettem, de gyanúsak voltak. Ha lett volna pénzem sem merem azokat megvenni... Miután csillogó szemekkel új kínai fuvolám tulajdonosa lettem, kb 300 forinttal a zsembemben elindultam kottát szerezni. Bekeveredtem egy másik boltba, ahol európai kottát nem is, de kínait szereztem. Nah annak a megfejtése is egy igazi kaland lesz. Ott azonnal leültettek, teával kínáltak, ott is zenéltem egy sort. A lány megpróbált nekem kínai népdalt tanítani, de nem tudtam megjegyezni. Helyette énekeltem nekik és megmutattam, hogy kell ördögtáncot járni. Ott megint majdnem másfél két órát eltöltöttem. Mi lett volna velem, hogyha a nagy utcába megyek... Akkor láttam meg az hol van, mikor busszal mentem haza. Hónap végére felfedeztük, hogy a zsúfolt 1 órás metrózás helyett lehet jönni kényelemes légkondícionált busszal, ami kb 40 perc és nincs tömeg, tülekedésés fél órás átszállás. Vasárnap reggel csak az, hogy a 13-as metróról átszálljak a 2-es metróra több volt, mint 15 perc. Ebben nincs benne az, hogy várni kell a metróra. Ez a perontól peronig tartó időintervallum. A tömegről nem is akarok beszélni. Magyarországon is sokan vannak, de ez itt már felért egy Szigetes tömeggel. Szokatlan lesz otthon kényelmesen metrózni. Bár hazajövet jól fog jönni, mert nem biztos, hogy ismerős ki tud értem jönni, s akkor karácsonyfaként megtámadom a bkv által nyújtott közlekedési eszközöket.

Most megyek, egy japán kislánnyal megyek kávézni. Összebarátkoztunk egy hete, s elköszönök tőle, mielőtt hazamegyek.

Megtudtam, hogy kedden reggel 8-kor indul a gépem, s 16-án délután 3-kor érkezem meg elméletileg Magyarországra, akkor lehet zaklatni. :P Elméletileg, ezt hozzáteszem. Pekingbe egy óra késéssel érkeztünk meg.

Hétfőn kell vizsgáznunk, már megírták a kurzusról a papírjainkat. Jani által készített rendkívül borzalmas képet teszik rá. Egy biztos, hogy fotós melóra nem fogom ajánlani az úriemebert.

Most megyek, mert kezdődik az órám, s utána még tanulnom kell. Azt hiszem a nemzeti múzeumot és a kung fu bemutatót kihagyom, s helyette bújom a kínai könyvemet.

Tegnap a délutáni órán mesélte a tanárunk, hogy még tartanak a művészeti napok. Azt hittem annak múlt héten vége lett. Nagy vigyorogva belevetettem magam a pekingi opera maszk készítésébe. Ahhoz képest, hogy az első és milyen ecsettel csináltam, rendkívül nagy megtisztelteteés, hogy megkérdezték tőlem, hogy hol vettem. Este megírtuk a 200 szavas fogalmazást, hogy milyen itt. Az előző nap megírtat nem találtam, így újra kellett írnom az egészet, s Jani mást követelt, mint azt legelsőre írtam. A 4. újraírási kísérlet sikeresnek bizonyult, most ott pihen az asztalomon hibátlanul, egész szépen megírva.

Napok óta akarok menni a selyempiacra, mert állítólag ott csomó minden beszerezhető. Most szobatársam megsúgta, hogy tőlük 15 perc sétára van egy piac, ami 4 szintes. (Azt nem közölte, hogy ebből 3 szint ruha 1 szint pedig kozmetika + minden csetresz.) Sebaj, nekiindultam, hogy veszek mindenkinek valami egyendolgot, mert egyéni ötletekre nincs időm meg keretem, így most nagyjából mindent megoldottam. Ami nehezebb műveletnek tűnik az az integetős macska, amit anyumnak akarok. Mutatta szobatársam, hogy ő milyet vett, de istennek se találtam ott olyat. Először is, kezdjük az elején. Hogyan kell keresni integetős kínai macskát piacon.

Csapó 1. Keresni kell boltot, ahol van kínai integető macska. Rámutatni, hogy olyan fajta macskát akarok, de nem 8 méteresbe, s nem 80 kilósban, hanem kicsiben. Persze közlik mindenhol, hogy kicsi nincs.

Csapó 2. Olyan helyen kell keresni, ahol csetreszek, meg vickek vackok vannak. Be kell menni, s közölni kell, hogy macskát akarok venni. Mindeközben ököldbe szorított kézzel fel le kell lengetni az alkarodat, s mondani, hogy mao. Nincs olyan kínai cserteszes, aki ezt ne értené meg. közli, hogy valami gan mao vagy mi a fene, s arra bőszen bólogatni kell. Persze normális mérettel nem tudnak szolgálni...

Csapó 3. Közölni kell az eladóval, hogy ami macskát mutat, az japán macska, s te integetős kínai macskát akarsz, s közben még mindig vadul lengetned kell az alkarodat fel le, mintha te lennél a macska. A mao mao hang emellé felettébb illik. Aztán rádnéznek értetlenül, hogy hülye vagy... nekik macska macska és mindegy, s nem értik miért nem jó a másik fajta.
Miért nem jó? Mert a hülye külföldi diák a fejébe vette, hogy neki kicsi integetős macska kell.

Ingetegtős macska hiányában kénytelen voltam hazajönni egy nagy adag kínai mindenkinek adható dologgal, amiből válogatni lehet majd. Nagyon kedves eladóval volt dolgom, kijavította ha valamit rosszul mondtam, egyesével becsomagolta nekem dísztasakba a dolgokat, s sokkal olcsóbban odaada alkudozás nélkül, s még ajádékba adott nekem egy horgolt gombát. Fel is tettem az általam utált szobakulcsra, hátha megszeretem így a végére.

Most így hirtelen ennyi. A legnagyobb problémám jelenleg, a hogy viszem haza a cuccaimat, mert a suli egy nagy adag könyvet adott nekünk ajándékba. Holnap dolgozatot írok, s hétfőn pedig vizsgázunk, szóval most elég sokat kell majd tanulnom. Hétvégi programnak ott van a nemzeti múzeum és egy kung fu show, vasárnapra meg a Láma templom van előjegyezve.

Eddig nagyon jól éreztem magam, az egészségügyi malóröket leszámítva. Valami allergia szerű jött ki rajtam, így egy egész éjszakát vakaróztam, másnap meg kaptam gyógyszert, így 20 órát aludtam. Mára úgy ahogy rendbeszedtem magamat, délután tanultam, megírtam a kötelező fogalmazást az iskoláról. Leírtam, hogy minden szép és jó és szeretek itt tanulni. Igazából még szívesen maradnék, de a kitoloncolás nem vicces, így megyek haza a többiekkel.

Augusztus 16-án vagy 17-én érkezik meg a repülőnk. Mi innen 16-án idulunk, s nem tudom hanyadikára érkezik meg a gép az időeltolódások miatt. Az vicces lesz, hogy a sok könyvvel meg vacakkal, hogy jutok haza, de a bkv a barátunk, s Peking gondoskodott róla, hogy ne szokjak el tőle. :)

Most így a hétköznapok elég egyszerűek. Ma reggel a liftben megismerkedtem egy japán lánnyal. Együtt mentünk a suliba, s nagyon kedves volt. Megadta az elérhetőségét, s leírta nekem a nevét. Ő 8 hónapig fog itt tanulni. Meg kell hagyni féltékeny vagyok, de jobb nekem, ha most hazamegyek, s egy sokkal jobb alappal jövök vissza jövőre. Az se biztos, hogy Pekingbe akarok jönni, mert Peking drága, s tele van külföldivel. Mindenki angolul akar velem beszélni. Még az új tanárunk is próbálkozott, pedig ő kb annyira beszélhet angolul, mint én. A kedvenc délelőtti tanárunkat lecserélték, s kaptunk egy idős úriembert, aki tanította Janit is. Meg kell hagyni elég vaskalapos úriember, semmiben nem térünk el a tankönyv szövegétől. A régi tanárunk elég laza volt, rengeteg más dolgot is tanított nekünk, mint ami a könyvben van. Igazából sok minden nem történik. Tanulok és bámulom a zuhogó esőt. Hatalmas vihar van most itt, még a riasztók is bekapcsolnak. A társaság nagy része kint van, mert elmentek piacolni. Én is tanakodtam, hogy velük tartok, de tanulnom kellett, meg már voltam párszor azon a piacon, s nem vonzott, hogy megint elmenjek pénzt költeni. Most másik piacra akarok menni, majd csütörtökön elmegyek a Selyem piacra. Állítólag a kínaiak oda járnak vásárolni. Fogadok ez tévhit, s ott is minden eladó kiabál majd utánam angolul. Régen olvastam egy Pekingben élő házaspár blogját, ahol a nő panaszkodott, hogy állandóan kiabálják utána, hogy DVD, DVD. Írta, hogy egyszer megunta, s utánaszólt, hogy My name is Éva, not DVD. A kínai meg pislogott. Ezek után én meg majd megszólalok, hogy wo bu jiao lady, wo jiao nan mei chen. zai jian! (nem Ladynek hívnak, hanem Nan Mei Chennek. Viszlát!)

Ha már leírtam a nevem, eldicsekszem vele, hogy megdícsérték, hogy milyen szép, s a tanárom odaírta a dolgozatomra, hogy szépen írok, szóval büszke lehetek magamra.

A tegnapi lótás futás után ma elmentünk a Nyári Palotába. A reggel 10 kor indulunkból bőven fél 11 lett. Ameddig várakoztunk elfutottam megkérdezni mi van a fényképezőmmel, de azt mondta a bácsi, hogy menthetetlen, vennem kell egy újat. Felettébb boldog vagyok, mit ne mondjak. Mindegy, majd megkérdezem itthon is mit tudnak vele tenni. Fél 11 körül elindultunk.

Az első komoly buszozási élménye Pekingben. (már más buszont is utaztunk, de az nem volt ilyen emlékezetes) Felfedeztük, hogy Peking nem is áll olyan messze Budapesttől. Felszálltunk a 331-es járatra, s egyből a bkv érzés hatott át mindket. Tömeg mindenhol, bedugult körút érzése, bár ott pont nem jár busz, de a Dózsa György úton is gyakran van dugó, meg a Thökölyn. A fékezési stílus rendkívül emlékeztetett az 5-ös buszra, meg bármelyik bkv-ra. A kb 6 megállónyi utat lépésben tettük meg, majdnem egy óra alatt. Sebaj, a magyarok edzettek, s bírják a tömegközlekedés okozta idegkárosodást.

A komoly utazási sokk kiheverésére leültünk bekapni pár falatot. Utána bementünk a Nyári palotába. Ennyi embert egy helyen... Katasztrófálisan éreztem magam. Jani most nem vitt magával jelzőzászlót, így mindenki elkeveredett. Megbeszéltük kettőkor a kijáratnál. Oké, a gond ott kezdődött, hogy kb 3 kijárat volt, s az egész felért egy labirintussal.

A tó álomszép volt, a házak gyönyörűek, s egyedül sétálgattam a magyarokat elhagyva. Megpróbáltam kizárni a körülöttem lévő több ezer kínait, ami lássuk be nem egyszerű feladat. Próbálják karban tartani a helyet, de ezek nem több tízezer emberre vannak kitalálva. A festések néhol már kopottak, s az elején még látszik, hogy szépen vannak restaurálva a gerendák, de a végén már elég kopottak. Sajnos teljesen körbejárni nem volt időm, meg már éreztem a lábam is. A nyári palota egy hatalmas tó köré épült. (Képeket majd mutat Csan, nekem nincs) A lakórészlegtől a tóhoz érve kétfelé ágazik az út. Én a híd felé mentem, átmentem a kis szigetre, s megcsodáltam a kilátást. Utána visszagyalogoltam a lakókomplexumhoz, s útközben megcsodáltam egy kalligráfus bácsit, aki vízzel festett a betonra. A kalligráfia nem olyan elterjedt dolog, mint azt mi elképzeljük otthon. Főleg az idősebbek körében elterjedt a kalligráfia művészete. A mai fiatalaok inkább egy virtuális világban élnek. Ha lemegyünk a kisboltba tele van játékokhoz való kártyákkal, s veszik őket, mint a cukrot. Visszatérve a bácsira. Nekem tetszett, hogy élőben is látok betonra festő kínait. Sok ilyen képet láttam már, de ez volt az első, hogy élőben találkozom vele. Az ecsetet úgy oldotta meg, hogy egy belül üreges nyélre felszerelt egy fél literes üveget, tele vízzel, s valamilyen textil anyagból ecsetvéget formált a nyél másik végére. Igazából elképzelésem sincs mi lehetett az. Egy ideig tátott szájjal bámultam, ahogy fest a művész úr, s a koreaiakkal beszélgetett. Utána elindultam a másik oldaon. Ott is kóboroltam. Folyosón vezetett végig ott az út, s minden egyes keresztgerendára egy külön világot festettek. Utána kicsit az erdős részen kóboroltam, de arra nem maradt sok időm, mert vissza kellett érjek. Persze eltévedtem úgy ahogy illik, s 2 óra 5-10 között éretem oda, s sehol senkit nem találtam. Akkor kezdődjék a fedezzük fel Kínát térkép minden nélkül mozgalom, vagyis jussunk haza a koliba. Szerencsére kisebb nagyobb eltévedések után megtaláltam a buszmegállót, ettem pár falatot a helyi utcai ételárusnál. Az egyiket elküldtem a csudába. 6 yuant akart kérni egy fél tenyérni valamiért. Nálunk egy nagy hússal töltött lepény kerül 5-be, nem pedig egy hajtogatott rétesszerű valami. Leültem elfogyasztani az ebédem, s közben halgattam az ősz hajú középkorú kínai úriember gitározását. Felettébb élveztem. Gondolkodtam, hogy a következő busszal megyek haza, s inkább még hallgatom kicsit, de ritkán jártak a buszok és éreztem a lábam hisztizését, hogy kislány ez így nekem nem tetszik. A buszon megkérdeztem jó felé megyek-e. Igazán büszke vagyok, hogy már egész jól kommunikálnok. (legalábbis kérdezni már tudok, s megértem ha helyeselnek... ha visszaklérdeznek, vagy bonyolultan válaszolnak, akkor már csak mosolyogni tudok és bólogatni, hogy persze persze). Útközben szóltam egy kínainak, hogy a táskája tárva nyitva, s kilóg a pénztárcája és a telefonja, ami nem vicces.

Nagy fáradalmak közepedte hazaértem. Letusoltam és lejöttem. Nem tudom meséltem-e már a profi ajtónkról, de most megteszem. Imádott csipkártyás rendszer van. Van egy kulcsod, ami nyitja az ajtót, de ha nem figyelsz kimész valamiért egy pillanatra, s becsukódik mögötted az ajtó, akkor nem tudsz visszajutni. Ó igen... Ma ülök lent a büfében, tanulok az asztalnál, erre eszembe jut, hogy hol a kulcs?? Vagy elhagytam a koliban, vagy fent hagytam. Megindult a hercehurca, hogy most mi van. Körbekérdeztünk mindenhol, végül beengedtek a szobámba, s megtaláltam az ágyamra rakva. Elmondani nem tudom, hogy mennyire szokatlan. Nálunk minden zárral működik, vagy ha nem is, van valamihez kulcs, s arra ezt felrakjuk. Itt semmi kulcsunk nincs, csak ez a borzalom. Mikor kimész a szobából nem kell bezárd, így nincs meg az ellenőrző mozdulat, hogy igen, bezártam, akkor nálam van. Lényeg a lényeg, hogy meglett. A nagy izgalomra átugrottam szomszédolni pár emelettel lentebb. Este mos

Mai napra kultúrmanókká váltunk, s mindenfelé vittek minket. Reggel mikor felébredtem már éreztem, hogy Ó a fenébe is, ez egy átkozottul nehéz nap lesz. Fájdalomcsillapító tapaszt felraktam a vállamra, s bevettem egy Panadol extrát, mert migrénes fejfájással nem vicces a városnézés. Szerencsére egy órát tudtam aludni a buszon. Sajnos másik csapatot, s másik vezetőt kaptunk. Összeraktat minket a begyöpösödött pedagógusokkal, akik nyígtak, a Tiltott városban inkább leszakadtunk a csapattól, mert az oldalsó részekbe be se néztek, csak az egyenes úton mentek végig. 15 perceket álltak egyhelyben, s kérdezgettek mindenfélét. Mi bevetettük magunkat a sűrűjébe. Végre megnézhettem rendesen a Tiltott várost. Ha egyszer híres és gazdag leszek, akkor ki fogom bérelni pár napra úgy, hogy bárhova bemehetek, s senki más ne legyen ott, vagy ha van is, akkor régi korabeli jelmezben. Sétálgatnék egész nap a gyönyörű kertekben, nézelődnék a kilátókban. Ahogy a kertben sétáltam, felötött bennem, hogy Hszi-men Csing udvartartása is valahogy így nézhetett ki. (Szép asszonyok egy gazdag házban). Most nem volt annyi ember, mint 2008-ban, de így is sokan voltak. Mindenki ki volt akadva milyen sokan vannak, én meg ujjongtam magamban, hogy de jóóó nincs olyan sok ember, mint legutóbb. XD Egy előnye volt annak, hogy 2008-ban voltam. A császári fogadótermek ki voltak nyitva, s meg lehetett őket nézni. Most, azok az ajtók be voltak zárva a kíváncsisokodó szemek elől. Sajnos azok a képet sincsenek már meg, mert elúsztak a külsőmeghajtóm összes adatával együtt. Most az egy perc néma gyász után, folytatom:)

Tiltott város gyönyörű, a  sárkány vízköpők még mindig a szívem csücskei. Piszok jófejek, ahogy vicsorogva vigyorognak. Sajnos már nem üzemelik be őket, pedig gyönyörű lehetett, ahogy folyik a víz belőlük.  Most kizökkentett a kolesz a merengő hangulatomból, mert az aula közepén gitárszólót hallgattunk. Vicces a kolis élet, főleg ha az aulában netezel. :)

A tiltott város után ebédeltünk, majd mentünk megnézni az Ég templomának a kertjét. A templomba nem tudtunk bemenni. Vicces, hogy ott álltunk a templom előtt és a csoport közli, hogy menjünk tovább, nem akarnak bemenni, mi meg magyarok nézünk, hogy mi be akarunk menni. Segáz, majd elmegyünk külön és megnézzük.

Ezután mentünk a Konfuciusz múzeumba, ami kiderült, hogy egy buddhista templommá alakult valahogy. Igazából nem tudom, hogy mit láttunk, de szép volt nagyon. Akartam venni ilyen talizmánt, hogy kirakjam, de 100 yuant (kb 3000 ft) nem adtam ki érte. Viszont sikeresen szereztem füstölőt. Igaz majdnem letörtem annak a kezét, aki eladta, mert bele akart nyúlni a pénztárcámba.

Itt már túl voltam a 3. panadolomon, s kezdett elmúlni a fejfájásom, de időnként úgy éreztem, hogy feladom és kidőlök egy árokba, de hősiesen kitartottam. Mire hazaértem már egész jól voltam, és egy hajmosás csodákat művelt. Végre volt melegvíz, ami nagy kincs, mert ha rosszkor mész fürdeni, akkor szó szerint egy csepp melegvíz, annyi sincs. Kolis élert szépségei közé tartozik ez is. :P

Szóval a csodák csodájára képes egy jó zuhany, s utána úgy döntöttem, hogy a filléres Buddhámat, elhelyem a barlangjában, s füstölővel felfegyverkezve megindultam. Öngyújtónak a kínai zenélő öngyújtómat vittem. Felettébb vicces volt. Központibb helyen volt a kő, mint arra emlékeztem, volt aki nézett is, hogy mit csinálok.

Ezután meghitt hangulatban elindultam körbenézni és bementem a boltba. Mibndent beraktam a kosaramba, mikor rájöttem, hogy én balga, a másik táskámban van a pénztárcám, szóval pakolhattam vissza, s jöhettem be a koliba üres kézzel vigyorogva. Most épp bulizunk az aulában, itatnak koreai piával, ami nem tudom mennyire jó 3 panadolra, de majd kiderült. Lényeg a lényeg, jól vagyok, s buli az élet. Épp egy amerikai srác produkálja magát. Vicces nagyon.

Gyerekek le vagytok megint tolva, nem ír nekem senki levelet!!

A héten nem nagyon írtam nektek semmit. Lényegi történés nem nagyon volt. Minden nap voltam suliban, kivéve tegnap délelőtt, mert kidőltem, s csak a délutáno órákra mentem be. Nagy történések az a bemegyünk a tian an men tér környékére, vagy átgyalogolok a büdösön túlra, esetleg a boltba bevásárolni. Ezen kívül tanulok, vagy dumálok a többiekkel. A büdösön túl mikor egyedül voltam próbáltak ismerkedni velem, de azért próbálok távolságtartó maradni. Idegen ország, annyira nem beszélem a nyelvet, meg amúgy sem akartam tőle semmi, s angolul nem beszélek. Azért aranyos volt ahogy érdeklődött az után, hogy hol és mit tanulok, s tudta, hogy Magyarország Európában van. Ez kínaiaknál kész csoda...

Tegnap előtt megjártuk a műszaki piacot. Néztem telefont, de nem találtam olyat, amire azt mondtam volna, hogy na ezt akarom. Ma végre sikerült beadni egy szervízbe a fényképezőmet, majd meglátjuk mi lesz. 15 yuanért megnézi mi baja van, aztán megmondja mennyi a javítása. Azt mondta, hogy kb 100 yuan körül lesz.

A sulit imádom még mindig, sajnos az egyik tanárunk elmegy máshova dolgozni, így hétfőtől nem ő lesz, pedig imádtuk az óráit. Ma nagyon jó játékot játszottunk. Kirakott két széket előre, egyiket szembe a táblával, másikat háttal neki. Kiültetett két diákot, s felírt egy szót a táblára. Aki szemben ült a táblával, annak el kellett magyaráznia a másiknak, hogy mi van a táblára írva. Persze a jót szigurúan tilos volt kimondani. Nagyon élveztük, észre se vettük, hogy eltelt az óra. A délutáni kiscsoportos tanárunk is nagyon kedves. Azok az órák is rendkívül élvezetesek. Túlterhelve nem vagyunk, de azért kell tanulni és vannak új szavak, meg mondatszerkezetek. Hamarosan neki kell álljak megfogalmazni, hogy mi a véleményem a Nyelvi Egyetemről. Ha az készen van, akkor kapunk papírt arról, hogy elvégeztünk Pekingben egy nyelvi kurzust. Azért lássuk be az jól mutat egy önéletrajzban.

A mai nap csúcspontja a könyvesbolt. Aki eszembe jutott erről a hatalmas könyvesboltról az Réka (Feleri). 5 emelet tele könyvekkel, a dvd részlegre be se mertem menni, a zeneiről nem is beszélve. Így is nyelvi könyvekre meg gyerek könyvekre, meg szókártyákra ott hagytam egy "kisebb" összeget, viszont mostmár nekem is van eredeti szókártyám, aminek nagyon örülök, mert otthon a papír többe kerül, mint itt egy 60 darabos szókártya. Nagyon helyes gyerekkönyveket vettem. A legbüszkébb az egynyelvű gyerekszótáramra vagyok. Megláttam és szerelmes lettem. Felementem a ruhás könyvekhez, meg a kajásokhoz, de már annyira szomjas voltam, hogy nem volt türelmem végignézni.
A könyvesbolt hatalmas. A Nyugati téri Libri kis piszok ehhez képest. Rengeteg képzőművészeti, kalligráfával foglalkozó könyv meg gyűjtemény. Csak a kalligráfia részlegen el lehet tölteni másfél napot, a művészetin röpke 3-4 napot, csak a képek nézegetésével. A nyelvkönyvek két hatalmas sorban voltak felsorakoztatva mindenféle nyelven. A bőség zavarában voltam. Szerencsére voltak ajánlások nyelvkönyvből mit kell megvenni. A kaja részleg hatalmas. Ádámot ott lehetne felejteni pár hónapra, s a végére perfektül olvasna kínaiul, s profi kínai szakács lenne.

A lekoptatandó "kísérőmről" szót sem ejtettem. Van egy gyanúm, hogy a metrótól egészen a könyvesboltig követett, mert leszólított a könyvesboltam, hogy együtt utaztunk a metrón és mit akarok venni.. Valahogy nem volt szimpatikus, a kínai nyelvet rondán beszélte, az angolt meg érthetetlenül. Mindemellett ápolatlan volt, s inkább ijesztő mint kedvesen segítőkész, így inkább gyorsítottam a tempón. Amúgy sem hiányzik egy hatalmas könyvesboltban, hogy holmi vad idegen lihegjen a nyakadban, miközben a 3 éveseknek való mesekönyveket nézed, s rájössz, hogy még ezt sem érted meg. XD Jó volt ez a program így teljesen egyedül. Büszke vagyok arra, amiket beszereztem, bár nem életbevágóan fontos dolgok, de nekem jók lesznek. :)

Most megyek lezuhanyozom, s holnap megyünk a tiltott városba, s a fene se tudja még  hova. Bekészítek egy nagy adag vizet, meg 3 pulcsit, mert képesek 17 fokra állítani a légkondit úgy, hogy kint 36 fok van. Elmeháborodottak az egyszer biztos, de hát én is az vagyok, így megtalálom itt a helyem, s jól érzem magam ebben a hatalmas felfordulásban.  Elszalomozok az autók között, élvezem azt, hogy különc vagyok, s nem értem mi történik körülöttem. Bár ez túlzás, mert ma a metrón leültem egy kislány mellé, s nagyon kis aranyosan elkommunikáltunk.

Várom mindenkitől a leveleket, mert semmi hírt nem kapok felőletek. Tessék életjelet adni!!!

Üdvözletem mindenkinek!

Végre felcsatlakozott a gépem, szóval tudok írni. Jól vagyok, minden rendben van, ma akarok könyvesboltba menni, a többiek meg mennek várost nézni. Várost nézni este is lehet alapon én most a könyvesbolt javára döntök.  Végig kell nyálazzam a ruha a konyha és a tankönyvrészleget egy 5 emelet magas könyvesboltban. Asszem elleszek vele egy jó ideig. Most indulok is elfelé. Legyetek jók, majd még írok.

A napok azok szépen lassan telnek itt is, akárcsak otthon. Minden nap oktatás van, ezen a héten mindig lesznek óráink délután is. Holnap megint írunk dolgozatot, s megkértek minket, hogy írjunk fogalmazást arról, hogy milyen volt a suliban tanulni. Ma csináltak velünk kis filmet, hogy mondjunk pár szót. Az eleje jól ment, aztán belezavarodtam. Remélem sosem látom viszont azt a filmet, vagy bármit.. Illetve leginkább remélem, hogy bele se tesznek... A cuccomat hogyan hozom haza, azt még nem tudom, de tele vagyok könyvekkel, szóval imádkozom, hogy ne kelljen ráfizetem. Még akarok venni könyveket, mert otthon ilyet nem lehet beszerezni, vagy ha be is lehet szerezni, akkor horror ára van. A levélcímeket még nem kaptam meg mindenkitől, szóval igyekezzetek.

Mai nap csúcspontja eddig az, hogy megdícsértek, hogy szépen bogárkázom (szépen írom a kínai jeleket).

Ezeken kívül hétköznapi az életünk, ha azt leszámítjuk, hogy kis híján kizártak minket a szobánkból, de ezt is megoldottuk. Harcolni kell a mosás utáni szabad szárítókért, s rohangálni a ruhákkal az emeletek között. Vizet mindig venni kell, s én balga vettem tejet. Rá is csodálkoztam, hogy hüü, csak 9 yuan, annyi mint itthon, hol a beígért horror ár? A blokkon megtaláltam a horror árat. 24 yuan, azaz 720 forint volt. Kincsként megbecsülöm, s többet itt tejet nem veszek. Aranyba mérik....

Most megyek vissza a délutáni óráimra, meglesem a leveleimet, aztán délután még egy adag könyv beszerzés lesz és tanulás holnapra... Szombaton megyünk a Tiltott városba, meg még valahova, s vasárnap szabad napom lesz, ha minden igaz, amit úgyis telezsúfolunk programokkal, már ha egészséges lesz a csapat, mert most több mint a fele dögrováson van. Szerencsére nekem kutya bajom. Erről jut eszembe, tegnap ettek a többiek kutya húst egy koreai étterembe. Állítólag olyan, mint a marha.

Tegnap megjártuk a Nagy Falat, vitt minket a suli, külön busszal. Minekután előző este az edzőcipőm elázott, ezért a kis szandálomban mentem, aminek egy ici pici sarka van. Azt elfelejtettem, hogy a Nagy Fal nem vízszintes, hanem kissé lejtős, meg tele van lépcsővel, s azok a lépcsők meglehetősen különböző magasságúak. Ez tökéletes arra, hogy egy nagikus lény gyönyörűen orra bukjon. Felfelé még nem volt gond, de lefelé.. Gyerekek, sajnálom, hogy nem volt nálunk kamera, mert Nagi alkotott. Szoknyában kis cipőben totyogtam lefelé, illetve nem sok híján gurultam, mert a meredek lejtő nem kifejezés arra, ami ott volt. Felettébb élvezetes volt, a kínaiak  drukkoltak, hogy ne essek pofára, vagy inkább azért, hogy guruljak, azt nem tudom, de vicces volt nagyon. Sajnos a gépem még mindig rossz állapotban van, nem jutottunk el a szervizbe. A Nagy Fal után mentünk ebédelni, majd meglátogattunk egy mauzóleumot. Az nem hagyott mély nyomokat bennem, de az utána megnézett cirkuszi mutatvány, az annál inkább. Hihetetlen akrobatikus cirkuszi műsorra vitt minket az iskola. Lenyűgözött mindenkit, s tátott szájjal távoztunk a nézőtérről.

Este megkerestük a helyi discot, mely leginkább a Morrisons 2-re emlékeztetett, de hatalmas buli volt. Egyik csoporttársam összejött egy koreai sráccal. Hajnali 3 után estünk haza, s reggel arra keltünk, hogy a takarítók bejöttek takarítani. Nagyon megszívleltük ezen tevékenységüket, s hőbörögve felkeltünk. Ez volt a szerencsénk, mert így megtudtam, hogy megyünk piacolni, s hűűűűű. Elmentünk egy piacra, mely nem teljesen autentikus, de nagyon jó volt. Annyit alkudtunk, hogy az hihetetlen. Nagyon jó buli volt. Szereztem aranyhal táskát, kínai szatén táskát, mah jong készletet, csomó képeslapot. Ezúton felszólítok mindenkit, hogy kérek címeket, mert meg vannak már írva, de nem tudom elküldeni.

Vettem még legyezőt magamnak, meg egy kínai ruhát. Akartam még pár dolgot, de túlságosan horror árat mondtak, szóval elmentünk. Hihetetlen néhol hogy futnak az ember után. Megnéztünk egy teáskulacsot, s 160 yuanért akarták adni. Kiakadtunk, hogy persze, a fél kerunkat is akarja? Rávágtam, hogy 30-at adunk érte. Lement 120-ig, erre faképnél hagytuk. Futott utánunk, hogy jó legyen 80. Mondjuk nem, megint faképnél hagytuk, majd visszakiabált minket, s pár hasonló jelenet után odaadta nekünk 30 yuanért. Büszkék voltunk magunkra. Nagyon élveztem, hogy interakcióba kerülhettem, s értették mit mondok, s a kommunikáció működik. Ezután ebédeltünk, majd hazamásztunk. Eléggé elfáradtam, így a délutáni parkba megyünk kimaradt, de helyette sikerült mosnom, s most megyek tanulni, mert holnap dolgozatot írunk, s van egy kettő gyakorolnivalóm.

Hüü

Hát hol is kezdjem. Tartozom nektek sok sok mindennel, mert első nap óta nem volt lehetőségem bejelentkezni.

A hely nagyon jó, imádom a kolit, az oktatás eleinte kaotikusan indult, beraktak egy teljesen kezdő csoportba minket, de János ügyintézésének köszönhetően külön csoportba lettünk rakva. Első nap felfedeztük a környék egy részét. Van a campus, ami hatalmas, vannak sportpályák, tele vannak épületekkel, találtunk kis üvegházat, s pihenőkertet, ahol kövek vannak. Pár kő meg van faragva, van rajta lépcső, meg kis barlang. Akarok szerezni egy kis Buddha szobrot, s beültetni a barlangba, mert az olyan stílusos lenne. Csannak is tetszett az ötlet. A környéken van minden. Reggelire lehet enni tojásos lepényt, aminek a készítése láttán Gaul jutott az eszembe, majd mesélek neki egy kettő trükköt, amit láttam. Kb 200 méterrel arrébb, be lehet szerezni a kedvenc babos reggeli innivalómat. Nem tudom elmagyarázni pontosan milyen ez, de legtöbb ember inkább visszautasítja.

Első nap felfedeztük a környék egy részét. Van a piac, amit megmutattam a többieknek, s közölték, hogy büdös, szóval kialakult az új fogalom, a büdösön innen és a büdösön túl. A büdösön túl találtam meg a környék egyik legjobb kajáldáját. Semmi angol felirat a kaják mellett, a helyi emberek járnak oda, s nagyon jól főznek. Csannal ott vacsoráztunk, s jó volt, csak ne lett volna benne a kedvenc keserű növényünk, ami még másnap is visszaköszön.

Az oktatásunk hihetetlenül jó. Három tanárunk van. Általában délig vannak óráink, utána nyugi van, jövő héten pl szinte minden nap lesz délután is tanításunk.

Holnap megyünk a Falat nézni jó messzire. Sajnos saját képeim nem lesznek, mert a gépemet eláztattam és gyakran úgy dönt, hogy ő megmakacsolja magát, s  nem működik. Hasonlít a gazdájára.

Nagyon jó itt, iszonyatosan tetszik, s igyekszem majd beszerezni egy fényképezőgépet, hogy dokumentáljam a dolgokat.

Van egy jó és egyben rossz hírem. Tutira hazajövök, mert Jani mondta, hogy elfogytak az ösztöndíjjak, s max fizetősen maradhatok. Azt nem akarom, szóval idén megyek pályázni minden vackot. Rettegjetek többiek, jövök.

Aki akarja, hogy küldjek neki levelet, az küldje el nekem a címét, s írok. A posta mellett minden nap elmegyek, de még nem sikerült bemennem megnézni van-e képeslap, de ha nem is képeslap, akkor is valami levelet küldök Kínából.

Kicsit arról, hogy miket láttunk a városban, s Csannal merre is kóboroltunk.

Második este csoportos vacsorázásra mentünk be a belvárosba. Ettünk minden finomat, s jót, s mentünk sétálni. Sötét volt, s nem figyeltem pontosan melyik utcába is megyünk, de nagyon érdekes volt. Sok mindent láttunk, a lányokban a legmélyebb nyomot a nyilvános mosdó hagyta, mely a higiénia fogalmát, messzire elkerüli, s nincs az a mennyiségű illatosító, ami segítene elviselni. Ezen kívül még a csoportkép készítésekor minket körülvevő kínaiak száma hagyott bennük mély nyomot. Láttunk bácsit, aki cukrot formázott, cicát, kutyát, mindenfélét gyártott, a gyerekek nagyon élvezték.

Másnap Csannal a környéken kóboroltunk. Ez tényleg egy iskola negyed, minden sarkon van egy iskola, egyik nagyobb, mint a másik. Ezen az estén próbáltuk ki a szagon túli kajáldát, s mindketten jónak ítéltük.

Ma Csan kedvenc helyére mentünk, tanítás után találkozunk, majd a belvárosban kóboroltunk. Megnéztünk pár Hutongot, erről Csan írt elég sokat, hogy milyen állapotok vannak ott. Hát itt se voltak jobbak, bár ez a főváros, talán valamennyivel jobb a helyzet. A belvárosi körtúránk után elmentünk, hogy megnézzük a piacot, amit barátnőm mondott, hogy látott. Hát ilyen kellemetlen csalódás rég ért. Kiderült, hogy a bóvli piac helyett halpiac és festékpiac van ott, hihetetlen „illatfelhőkkel”. Benéztem az egyik részlegbe, s azt hittem ott ájulok el, mikor megcsapta az orrom a rohadó hal bűze. Kissé kiábrándultam, mert egész délután piacot kerestünk, de sajnos nem találtunk. Mindegy, Csan nagy fiú, megtalálta amit akart, viszont elmondhatja magáról, hogy volt bűzbomba piacon, meg festék piacon, s közben pocsolyát növesztett ő is a lába helyére.

Végre nagy nehezen kiimádkoztam, hogy működjön a gépen a blog.hu A wifi az előtérben katasztrófális, 10 perce könyörgök neki, hogy engedjen már be a gmailomba. Megengedtem másnak, hogy használja, azóta nem enged vissza.

Pekinget imádom, kaptunk ösztöndíjjat, sétáltunk a környéken, voltunk ma oktatáson, ami kissé nevetséges szintű, de örülünk hogy van. Ma elkezdtem rágni János fülét, hogy kint akarok maradni segítsen itt ösztöndíjjat intézni. Ha meg is engedik, hogy maradjak az Elte ügyintézés miatt haza kell mennem, s majd szeptemberben visszajövök.

Most megyek délutáni művészórára. Vagdosni fogunk papírokat. Csan már bejelentekezett nálam, hogy Pekingben van, de nem találtam most hirtelen a telefonom merre van.

Most futok, jól vagyok, de az emailom meghalt.

Puszi nektek :) Szereztem Pandának Pandás cigit XD

Nem írok most sokat, mert megyünk pénzt váltani. Csak életjelet akartam magamról adni. Jól vagyok, hiperszuper koliban lakom, nagyon kedves szobatársam van, s iszonyatosan tetszik minden. Az kisebb kellemetlenség, hogy csak az aulából tudok netezni, de ez van. Még mindig jobb, mint a semmi. Majd rakok képeket és élménybeszámolót is, most megyek lassan.

Jah és kapunk ösztöndíjt 1200 yuant és minden nap 8-12-ig van oktatás, délután tanulás. Ma 3-tól regisztráció, s utána nagybevásárlás. Nekem volt pár yuan'em, ezért vettem magamnak egy Peking térképet és vettünk szobatársammal 1-1 fagyit. :) Felfedeztük a helyi plázát, a sikátorokat, s a piacot is. Megvan hova megyünk legközelebb enni, mert jó az illata, s találtam teás mentolos fogrémet :)) Majd váltok pénzt és veszek.

Holnap után indulok. Kaotikus minden, most fogom leszedni a ruhák egy részét a szárítóról, a többi még nem száradt meg. Ma felvilágosítottak, hogy van 75 perces program is a mosógépünkön, s nem kellett volna a 2 órás programmal mosni. Yeah... ügyes vagyok :P

Ma megjártam a patikát szereztem gyógyszereket, meg krémet a kezemre, egy lottóba fogadok, hogy Annamari elfelejtett nekem lóbalzsamot szerezni XD. Ezen kívül vettem magamnak instant kávét és capuccinot. Már egy kettő dolog bent van a bőröndben, csak el kell még bizonyos dolgokat rendezgetnem. Kezdek izgulni.

Igazából nagyon szeretném, ha egy évre kint maradhatnék. Valószínűleg jót tenne az, hogy 100% magamra vagyok utalva, s old meg ahogy tudod. Örülnék neki, aztán majd meglátjuk a sors milyen lapot oszt. Addig is pakolom a dolgaimat, s örülök, hogy 3 hétre kimehetek.

Utánajártam az oltásoknak, még egy évig érvényesek, aztán menni kell emlékeztető oltásra, így az idei oltómacera elmarad, hála az égnek. Helyette gyártom a listákat mit kell még beszerezni. A szúnyogírtótól kezdve csomó minden van a listán.

Reggel 8.40-kor száll fel a gépezet, s Kijevben kell átszállnunk. János küldött nekünk levelet, hogy Ferihegy 2-ről megyünk, de azt nem tudja, hogy A vagy de terminál. Szeretem a rejtvényeket, de szerencsére ezt a rejtvényt megoldottam, így tuti, hogy a B terminálról indulunk.

További ünneplésre ad okot, hogy megjöttek az Eltés papírok, s az átjelentkezést engedélyezik, szóval ha minden zökkenőmentesen alakul (Nagi és Magyarország = rohadtul nem jön össze minden zökkenőmentesen) szeptembertől ott kezdek

Már csak 5 nap...

Csan blogját olvasgatva összefutott a nyál a számban, s elővettem a naptárat. 17 nap múlva indulunk. Igazából még mindig nem fogtam fel, hogy kimegyek újra, s megint úgy, hogy az egészről semmit sem tudok. Tanulok mint az őrült, hogy legalább azt megértsem amit kérdezni akarok. A válaszra felesleges gyúrni, azt a vak szerencsére bízom és a nemzetközi mutogatással megoldjuk kommunikációra. Azért izgulok nagyon. Addig meg reménykedem minél előbb jelentkeznek, hogy mehetek melózni. Nem akarok kint "kényelmes tésztán" élni, mint itthon.

Jah és be kéne szerezzek egy Peking térképet meg egy iránytűt. Csannal ellentétben én az egyenes úton is eltévedek, s tutira lehet olyan is, hogy egyedül elszabadulunk s nem csoportban közlekedünk. Végülis nem 2 éves pólyások vagyunk...

Akkor kezdjük az elején. Aranyhal világot látni indul pár kínai szakos iskolatársával és a régi tanárávak, aki sajnos nem lesz jövőre a tanára. A Pekingi Nyelvi és Kultúrális Egyetemen fogunk egy hónapon kersztül tanulni. Mi lesz, azt nem tudom. Július 25-én indulunk és augusztus 16-án jövünk vissza. Addig is lelkileg készülök a nagy útra.

Következő bejegyzés az indulás környékén várható.